Prológus

A nevem Lucy Leenweir.17 éves voltam, amikor megtörtént az a bizonyos dolog.Őszinte legyek?Egy jó bulinak indult minden.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége.

Egy napos délután elmentünk kocsikázni a barátnőimmel, Amber-rel,Katy-vel,Suzan-nal, és Annabell-lel.

-Te hülye mit csinálsz?-nevettem ki a legjobb barátnőm, Amber-t, aki éppen a temető előtt állt meg a kocsijával.A többiek hátul felmorgolódtak.

-Csak nyugi, jó buli lesz-nyitotta ki az ajtaját-gyertek!

Ellenkezhettünk volna, de az ő kocsija volt, kénytelenek voltunk bemenni.Igazából, gyorsan telt az idő.Nagyon nem zavartatott minket hogy temetőben vagyunk.Fel-fel nevettünk egymás hülyeségén.Olyan hét óra fele járt, már kezdett sötétedni, de mi valahol a temető közepén lehettünk.

-Amber, nem mehetnénk vissza?Már kezd sötétedni!Ráadásul nézd azokat a felhőket!Eső lesz!

-Jaj ne panaszkodj már drágaságom!Ma innen már nem mész ki!De ti se valószínű!-mutatott a többiekre és felnevetett.

-Mi van?!-szólalt meg Katy.

-Jól hallottátok!-ez hülye, gondoltam, és elindultam kifelé, de a többiek nem jöttek.

Már vagy fél órája gyalogoltam, de nem találtam ki.Már teljesen besötétedett, és az eső is el kezdett esni.Nagyon féltem, de akkor még nem is sejtettem mi vár rám.Beértem egy kereszteződésbe, ahol négy köz volt.Körbenéztem, mindenhol ugyanolyan fehér kapu, és fákkal övezett ösvény.Teljesen egyforma volt.És ez megijesztett.Hátranéztem, és csodálkozva láttam hogy ott is ugyan ez van.Pedig amikor jöttem nem volt semmilyen fehér kapu.Sikítozni kezdtem, és rohanni az egyik közbe.Átrohantam a kapun, és egy szakadékkal találtam szembe magam.

-Csak én lehetek ilyen hülye-gondoltam magamban.Megfordultam, hogy visszamenjek, de a köz elején Katy fordult be.Véres volt, a ruhája szét volt szaggatva, és alig tudott járni.De amitől igazán megijedtem a sötétkéken világító szeme.

-Ka-ka-ka-katy?-mondtam remegő hangon.Ekkor az a lány, akit minden nap láttam, aki az egyik barátnőm volt, halottan hullott a földre.

-Mi a fasz?!-sírtam pánikomban-Mért velem?!-sikítottam.

Lassan elindultam ki a zsákutcából, messze elkerülve Katyt.Újra beértem középre és körbenéztem.Maradt három köz.Megindultam az egyik felé, de akkor valaki a fülembe súgta:

-Minden rossz köz egy barátod élete-hangja mély és érdes volt.Hátrafordultam, utána körbe, de nehezen elfogadtam hogy a titkos emberkét sehol nem látom.

Ránéztem arra közre ahol Mary volt.Kerestem valami jelet, akármit, hogy ne haljon meg még egy barátom.Kicsit bemerészkedtem, elmentem megint a teste mellett.Kirázott a hideg.A kaput megvizsgáltam hátha valami szimbólum van rajta, hogy megtudjam melyik a jó köz.Nem láttam semmit, ezért szokásomhoz híven felordítottam és dobbantottam egyet a lábammal.Át voltam fázva, és nagyon féltem.Mért velem történik ez?!

Kifelé menet megnéztem a sírokat is.Az egyiken a neve volt.Ezaz!Gondoltam magamban.Kifutottam és a szembe lévő közbe megnéztem ugyan azon a sírkövön a nevet.Az "Annabell" állt rajta.Megráztam a fejem majd újra középre futottam.

-Jól csinálod kislány-hallottam ugyanazt a hangot-nehezítünk!-körülnéztem, megint nyomtalanul eltűnt.Két köz kihúzva.Biztos az amelyikből jöttem!Elkezdtem rohanni a kapuja felé, és ahogyan átléptem elállt az eső.

-Okosabb vagy mint gondoltam-megint csak nem volt ott senki, de a hangja a fejembe volt-Csak a drága Katy-nek kellett meghalni!

-Ki a fasz vagy?-ordítottam-Hogy a picsába csinálod?!

-A kapuk őrzője.Az egyenlőre az én titkom marad.

Erős fájdalmat éreztem a tarkómon, a lábaim elernyedtek, és a földre zuhantam.A látásom elhomályosult, amit utolsónak láttam egy világoskék szempár.