.jpg)
Sziasztok cukikák!Most egy rövidebb résszel jelentkezek, de nézzétek el, mert ma már hoztam.Köszönöm a sok oldalmegtekintést, és a visszajelzéseket!
xx, Viola
Futottam ahogyan bírtam, a fák ágai véresre karcolták a karjaim.A sötétben nem láttam semmit, csak a fák susogását hallottam, és az üldözőim lépteit.Átfutottam egy fehér kapun, és egy szakadékkal találtam szemben magam.A fehér maszkos emberek körbe vettek.Lefogtak, és elhurcoltak.Hirtelen egy fehér térben teremtünk, és ők oly gyorsan ahogyan jöttek, el is tűntek.A kék szemű srác-az osztályból-sétált mellém.Elfutottam volna, de nem tudtam.
-Oh, kicsi Lucy-csavargatta barna rakoncátlan tincseim.Valahogyan megbénított.
-Ki vagy te?
-A rémálmod-nevetett fel.
Izzadtan ébredtem, rémülten az álmomtól.Ki lehet ez a fiú?Kipattantam az ágyból, és belenéztem a tükörbe.Légy tökéletes.A hajam, és a sminkem máris hibátlan lett.Gyorsan felöltöztem, bedobtam a táskámba a könyveket.Leszaladtam a fehér lépcsőmön, és csináltam egy kis palacsintát.Még mindig mindennél jobban imádom.Megkerestem a kocsikulcsot, lekaptam a fogasról a dzsekim, és indultam.
Egész úton azon agyaltam, hogyan deríthetnék ki többet a fiúról.A hangja járt a fejembe, és a szemei.Komolyan, már ijesztő volt mennyire a fejembe került.Várjunk..nem is hallottam még csak az álmomban beszélni, de meg vagyok győződve a hangjáról.Ez érdekes lesz.
Az iskola parkolójában csak egy fekete sportkocsi állt.Ránéztem a rádió órájára, ami öt órát mutatott.Nagyszerű, legközelebb figyelni kéne az időre, nem csak úgy bejönni.Felmentem a termünkbe.Vajon ki lehet ilyen korán bent?
Az osztályban a fiút találtam.Megdermedtem az ajtóban, de pár másodperc múlva bementem és leültem.Miután meredten bámult az ijesztően világos szemeivel, eldöntöttem hogy megszólítom.
-Hali, Lucy vagyok.Mért vagy ilyen korán bent?-nem enyhült meg az arca.
-Augustus Antone-szavaiba szigor, hatalmasság volt.Olyan, mint az álmomban.
Megint ledermedtem.Nem bírtam mozogni, de ez már a valóság volt.
Közelített felém.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Oh..a picsába rá nem hat!!
Nagy nehezen fel álltam, és egy erős egyéniséget mutattam, persze ez őt nem hatotta meg, ugyanúgy közelített.Hátráltam pár lépést de a padba ütköztem.A lámpák kialudtak.Az ég beborult.Villámok csaptak le, de ez nem érdekelt.Éreztem az illatát.A szánk pár milliméterre volt egymástól.Hogy mit csinálok éppen?
Megcsókolom.
Visszacsókol.
Felültet a padra.
Olyan közel jön amennyire csak tud.
Magához húz.
Mindene tökéletes.
De akkor megérzek valamit a tarkóján.
Egy tetoválás.
Egy pillanat alatt mögé kerülök és megnézem.
Egy rózsa, belőle egy csíkkal.
Ő is az.
De közben a kiválasztottam is.
Ahogy a felismerés belém hatol, ellököm magamtól.Máris érzem a hiányát, de nem törődök vele.Egy riplic a kiválasztottam.Ez nem lehetséges.Kirohanok a teremből, de hallom ahogyan a nevem kiáltja.Aztán valami olyat mond, amitől azonnal megfordulok.A meglepetés égeti a testem.
Lehetséges lenne?Talán.De vissza kell mennem, hogy kiderítsem.
xx, Viola
Futottam ahogyan bírtam, a fák ágai véresre karcolták a karjaim.A sötétben nem láttam semmit, csak a fák susogását hallottam, és az üldözőim lépteit.Átfutottam egy fehér kapun, és egy szakadékkal találtam szemben magam.A fehér maszkos emberek körbe vettek.Lefogtak, és elhurcoltak.Hirtelen egy fehér térben teremtünk, és ők oly gyorsan ahogyan jöttek, el is tűntek.A kék szemű srác-az osztályból-sétált mellém.Elfutottam volna, de nem tudtam.
-Oh, kicsi Lucy-csavargatta barna rakoncátlan tincseim.Valahogyan megbénított.
-Ki vagy te?
-A rémálmod-nevetett fel.
Izzadtan ébredtem, rémülten az álmomtól.Ki lehet ez a fiú?Kipattantam az ágyból, és belenéztem a tükörbe.Légy tökéletes.A hajam, és a sminkem máris hibátlan lett.Gyorsan felöltöztem, bedobtam a táskámba a könyveket.Leszaladtam a fehér lépcsőmön, és csináltam egy kis palacsintát.Még mindig mindennél jobban imádom.Megkerestem a kocsikulcsot, lekaptam a fogasról a dzsekim, és indultam.
Egész úton azon agyaltam, hogyan deríthetnék ki többet a fiúról.A hangja járt a fejembe, és a szemei.Komolyan, már ijesztő volt mennyire a fejembe került.Várjunk..nem is hallottam még csak az álmomban beszélni, de meg vagyok győződve a hangjáról.Ez érdekes lesz.
Az iskola parkolójában csak egy fekete sportkocsi állt.Ránéztem a rádió órájára, ami öt órát mutatott.Nagyszerű, legközelebb figyelni kéne az időre, nem csak úgy bejönni.Felmentem a termünkbe.Vajon ki lehet ilyen korán bent?
Az osztályban a fiút találtam.Megdermedtem az ajtóban, de pár másodperc múlva bementem és leültem.Miután meredten bámult az ijesztően világos szemeivel, eldöntöttem hogy megszólítom.
-Hali, Lucy vagyok.Mért vagy ilyen korán bent?-nem enyhült meg az arca.
-Augustus Antone-szavaiba szigor, hatalmasság volt.Olyan, mint az álmomban.
Megint ledermedtem.Nem bírtam mozogni, de ez már a valóság volt.
Közelített felém.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Oh..a picsába rá nem hat!!
Nagy nehezen fel álltam, és egy erős egyéniséget mutattam, persze ez őt nem hatotta meg, ugyanúgy közelített.Hátráltam pár lépést de a padba ütköztem.A lámpák kialudtak.Az ég beborult.Villámok csaptak le, de ez nem érdekelt.Éreztem az illatát.A szánk pár milliméterre volt egymástól.Hogy mit csinálok éppen?
Megcsókolom.
Visszacsókol.
Felültet a padra.
Olyan közel jön amennyire csak tud.
Magához húz.
Mindene tökéletes.
De akkor megérzek valamit a tarkóján.
Egy tetoválás.
Egy pillanat alatt mögé kerülök és megnézem.
Egy rózsa, belőle egy csíkkal.
Ő is az.
De közben a kiválasztottam is.
Ahogy a felismerés belém hatol, ellököm magamtól.Máris érzem a hiányát, de nem törődök vele.Egy riplic a kiválasztottam.Ez nem lehetséges.Kirohanok a teremből, de hallom ahogyan a nevem kiáltja.Aztán valami olyat mond, amitől azonnal megfordulok.A meglepetés égeti a testem.
Lehetséges lenne?Talán.De vissza kell mennem, hogy kiderítsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése