5. fejezet

Sziasztok cukik!Itt a következő rész, sajnálom, hogy ilyen későn hoztam.Remélem elfogadható!
xx, Viola

Mindenki felállt, és inkább én is ezt tettem.
A tanár a huszonötöt súrolta,
Új diák, és milyen csinos.-gondolta.Hát köszönöm.
-Miss.?-mutatott rám, oly kecsesen, amit semelyik férfitől nem várnánk.Mély hangjától felállt a szőr a hátamon.
-Lucy Leenweir-pukedliztem, mire csak egy lesajnáló pillantást kaptam.Feleltetni fog.
-A táblához-utánozta a pukedlim.Máris a kedvenc tanárom-tíz a négyzeten, és annak a huszonöt százalékának a négyszerese, és annak az egy tizede!
Felnevettem.Ugyanaz a szám jött ki.
-Mi olyan vicces Leenweir kisasszony?
-A megoldás tíz, és a feladat könnyedségén nevettem.
-A helyére-vetette nekem oda.De a fejében teljesen más dolgok jártak.
Visszaültem a helyemre, és végig figyeltem.A zöld szemében, megcsillant valami amikor rám tekintett.De a gondolatait már nem hallottam.Ez furcsa.
Megszólalt a várva várt csengő, mire elköszönt tőlünk, de a többiek nem álltak fel.Ki sétált a teremből, mire felálltam, de Jess visszarántott.
-Várj-suttogta.
Olyan tíz másodperc múlva visszanézett, majd ránk csapta az ajtót, mire mindenki felsóhajtott.
Amint meghallottam az első szavakat, én is beszélni kezdtem:
-Mi a fasz volt ez?!-jah, igen.Ez volt az egész matek órára a reakcióm.
-A matek óra-nevetett fel, mire megráztam a fejem.
-Azt észrevettem..de basszus..ez a tanár durva-jelentettem ki, mire ő tovább nevetett.
-Amit most láttál az még semmi!Ha valaki nem tud valamit, na az a világvége.Nem nagyon érdekli, hogy ki hülye a matekhoz.De persze, akinek van egy kis tehetsége, azzal plusz munkát végeztet.Szóval szerintem készülj, mert oda sorolt.
-De ez amit mondott, olyan könnyű volt-értetlenkedtem.
-Lucy, ezt olyan gyorsan mondta, hogy még Adolfo sem bírta kiszámolni.Nem is hallotta..Ahogy most sem lehetett.Nem értem, hogy érthetted meg.
Mert közben az agyában, a gondolataiban lassan volt.
-Hát, ezt én sem.De akkor azt hiszem előre félek.
-Jól teszed-dörzsölte meg a karom.
-Amúgy mi a neve?-erre Amber válaszolt.
- Lucius Reenweir-a név hallatára eltátottam a szám-Tényleg..Rokonod?
A szememben könnyek gyűltek.Felálltam, a környezetem megszűnt. Jess kiabálása sem érdekelt.Kisétáltam az udvarra, és leültem egy padra.A szellő a hajamat piszkálta, az idő már hűvösebb volt.
Apának még az előző házasságából született egy fia.De világra jövetele után közvetlen, meghalt.Az anyja fiatal volt, ahogyan apa is.A kockázat meg volt, ezt ők is tudták. Ami ijesztőbb, Lucius lett volna a neve.Most lenne 26 éves.
Minden illett rá.
-Lucy, kérlek, sajnálom.-jött feldúltan oda Amber.
-Mit?-még mindig egy pontra néztem.Igazából, nem volt ott semmi.
-Nem is az a neve-túrt bele a hajába-vicceltem. Markus Solfender az igazi neve.
Hazudott.
-Amber, most menj el-suttogtam erélyesen.Éreztem a bizsergést a bőröm alatt, ha nem tűnik el, bántani fogom.Velem nem érdemes szórakozni, főleg ilyenekkel.
-De megbocsájtasz? -nem tud eltakarodni.A szél erősebben kezdett fújni.
-TAKARODJ INNEN-hangomat egy mennydörgés követte, amitől kicsit megugrott, majd befutott.
Na jó. Tényleg nem bírom irányítani az erőmet.