1.fejezet

A csodálatos alakomat kiemeli ez a ruha.Bőröm meseszép , ahogyan minden másom.A szemem világoskék, és óriási szempillák veszik körbe.A szám vékony vonalba húzódik, és fekete hajam a vállamra hullik.

Az osztály ámuldozva nézett végig rajtam.A fiúk oldalba lökték egymást, a lányok irigykedve suttogtak egymásnak dolgokat.Azt hitték nem hallom mit mondanak.A kis buták.

Hallom a gondolataikat.Nem öregszem.Tudok éreztetni velük dolgokat.Uralom a testem és a természetet.Hogy mi vagyok?Egy riplic.Mi az?Egy természet feletti lény.Erre születni kell.Amber is az volt.Csak ő megunta, és meg akart öregedni.Két ember életébe került.Katy-jébe és az enyémbe.Amikor felébredtem, egy teljesen más lány fogadott.De az emlékek maradtak.

-Gyerekek, bemutatom Lucy Leenweir-t.Kérlek mesélj magadról!

Régen zavarba jöttem volna az ilyen bemutatkozástól.De most már meg se kottyan.Nőiesen pukedliztem egyet az osztálynak.

-Szólítsatok Lucy-nak.

-Honnan jöttél?-szólt bele az egyik fiú.Azt gondolta: hol vannak ilyen jó csajok.

-Ott nincsenek ilyenek mint én-kacsintottam, mire ő eltátotta a száját.

-Kitűnő tanuló vagyok, zongorázok, és éneklek.Egyéb info kell még?
-Csipkés a bugyid?-kérdezte egy fiú mire a tanár leordította.
-Nem mindegy neked?Úgyse fogsz arra járni-húztam flegma mosolyt.Mire a fiú elvörösödött.
Na, jó kis osztály.
-Rendben, üdvözöllek a 11.b-ben.Ülj le kérlek.
-Köszönöm, természetesen.
Leültem a leghátsó padba.Szórakozzunk kicsit.Már nem érdekelnek mások  érzései.A kapu őrzője azt mondta lesz egy, akinek érdekelni fog.Ő lesz az igazi.Őt nem befolyásolhatom majd.Miatta fogok feláldozni három ártatlant, és egy jövőbeli riplicet.Lehet igaza lesz, de most jól meg vagyok ebben a fullos külsőben, és a képességeimmel.A tanárral azt éreztettem, hogy viszket az orra, mire tüsszentett egyet.
-Egészségére!-dünnyögte az osztály.
Aztán újra, és újra.Miután már harmincadjára hapcizott, a többiek kinevették.Kiment az teremből.
Szívesen.

Odajött egy cicababa.
-Szia-nyávogta-Amber vagyok.
Már megint beugrott az az este.Katy teste, ahogy a földre hullott.Örökre az emlékezetembe vésődött.És a tarkómra.Egy rózsa van ott, amiből két vonal húzódik.Az egyik a barátnőm élete, a másik az enyém.

-Hali.

-Képzeld én is éneklek!-nem fog leszállni rólam?

-Nagyszerű.

-Ugye?-nem vette a lapot.
Fáradt vagy, vissza kell ülnöd a helyedre.

-Csak ennyit akartam, szia.-és visszatántorgott a helyére.
Ültem a padba, és figyeltem a többieket.Nemrég még én is itt tanultam,mármint másik iskolába, de átlagos lányként.Elkezdtek hangosan beszélni, ami nagyon zavar.Amikor ember voltam akkor meg se hallottam, de most még a gondolatokat is érzékelem.Túl sok így egyszerre.Nem bírom már.

Álmosak vagytok.

Be is aludt azonnal mindenki.Végre csend!Imádom a képességeimet.Felálltam és az ablakhoz mentem.Már lassan ébresztettem volna a többieket, mert hogy néz már ki hogy egy egész osztály alszik, de visszafordulva észleltem hogy fent van egy srác.Fekete haja volt, és világoskék szeme.
Az nem lehet.



*********************************************************************************

Említettem már hogy David a kapu őrzője állandóan ellenőriz?Most éppen rájött, hogy a többieket utasítgattam, és hát nem volt túl boldog.
-Lucy, nem használhatod a képességeid ilyen szinten!Az embereknek fel fog tűnni angyalom, ez nem jutott eszedbe?!
-Nyugi már, egyenlőre senkinek sem vette észre.
-Egyenlőre-mondta ironikusan. Van ennél fontosabb dolgunk is.
-Dav, az létezik, hogy vannak más riplicek?
-Persze, minden lényből van több.De miért kérdezed?!
-Amikor elaltattam az osztályt, nem is vettem észre hogy fent van egy srác.Amikor visszafordultam, akkor láttam hogy néz.Világoskék szeme volt, és fekete haja.Épp olyan tökéletes volt, mint én.Azonnal leborult a padra, és alvást tettetett.
Hangosan felnevetett, ami a mély hangja miatt egészen félelmetes volt.
-A körzetedbe nem lehetnek más riplicek, a kapu őröknek ez az egyik dolguk.Őszintén szólva, örülök hogy Amber feladta.Imádott utazni, és nagyon nehéz volt leszervezni, hogy nehogy találkozzon fajbelivel.
-Mért tartotok ennyire távol egymástól minket?
-Túl sok infot kérsz drága, de azt elmondom hogy szerintem az a gyerek a kiválasztottad.
-Dehogy!-forgattam a szemem, majd otthagytam a temetőnél.
Kaptam egy gyönyörű, és tökéletes házat, ahol ellakhatok.Hazamentem a BMW-mel, amit szintén kaptam, és beledőltem az ágyba.Vajon mért kell feláldozni embereket az átadáshoz?Annyira kíváncsi vagyok, de még soká árulja el biztosan.
Megvolt az első napom.
Egyébként összeismerkedtem a többiekkel a továbbiak folyamán, kivéve azzal a sráccal.Holnap beszélni fogok fele az biztos.
Pár percen belül el is aludtam.