5. fejezet

Sziasztok cukik!Itt a következő rész, sajnálom, hogy ilyen későn hoztam.Remélem elfogadható!
xx, Viola

Mindenki felállt, és inkább én is ezt tettem.
A tanár a huszonötöt súrolta,
Új diák, és milyen csinos.-gondolta.Hát köszönöm.
-Miss.?-mutatott rám, oly kecsesen, amit semelyik férfitől nem várnánk.Mély hangjától felállt a szőr a hátamon.
-Lucy Leenweir-pukedliztem, mire csak egy lesajnáló pillantást kaptam.Feleltetni fog.
-A táblához-utánozta a pukedlim.Máris a kedvenc tanárom-tíz a négyzeten, és annak a huszonöt százalékának a négyszerese, és annak az egy tizede!
Felnevettem.Ugyanaz a szám jött ki.
-Mi olyan vicces Leenweir kisasszony?
-A megoldás tíz, és a feladat könnyedségén nevettem.
-A helyére-vetette nekem oda.De a fejében teljesen más dolgok jártak.
Visszaültem a helyemre, és végig figyeltem.A zöld szemében, megcsillant valami amikor rám tekintett.De a gondolatait már nem hallottam.Ez furcsa.
Megszólalt a várva várt csengő, mire elköszönt tőlünk, de a többiek nem álltak fel.Ki sétált a teremből, mire felálltam, de Jess visszarántott.
-Várj-suttogta.
Olyan tíz másodperc múlva visszanézett, majd ránk csapta az ajtót, mire mindenki felsóhajtott.
Amint meghallottam az első szavakat, én is beszélni kezdtem:
-Mi a fasz volt ez?!-jah, igen.Ez volt az egész matek órára a reakcióm.
-A matek óra-nevetett fel, mire megráztam a fejem.
-Azt észrevettem..de basszus..ez a tanár durva-jelentettem ki, mire ő tovább nevetett.
-Amit most láttál az még semmi!Ha valaki nem tud valamit, na az a világvége.Nem nagyon érdekli, hogy ki hülye a matekhoz.De persze, akinek van egy kis tehetsége, azzal plusz munkát végeztet.Szóval szerintem készülj, mert oda sorolt.
-De ez amit mondott, olyan könnyű volt-értetlenkedtem.
-Lucy, ezt olyan gyorsan mondta, hogy még Adolfo sem bírta kiszámolni.Nem is hallotta..Ahogy most sem lehetett.Nem értem, hogy érthetted meg.
Mert közben az agyában, a gondolataiban lassan volt.
-Hát, ezt én sem.De akkor azt hiszem előre félek.
-Jól teszed-dörzsölte meg a karom.
-Amúgy mi a neve?-erre Amber válaszolt.
- Lucius Reenweir-a név hallatára eltátottam a szám-Tényleg..Rokonod?
A szememben könnyek gyűltek.Felálltam, a környezetem megszűnt. Jess kiabálása sem érdekelt.Kisétáltam az udvarra, és leültem egy padra.A szellő a hajamat piszkálta, az idő már hűvösebb volt.
Apának még az előző házasságából született egy fia.De világra jövetele után közvetlen, meghalt.Az anyja fiatal volt, ahogyan apa is.A kockázat meg volt, ezt ők is tudták. Ami ijesztőbb, Lucius lett volna a neve.Most lenne 26 éves.
Minden illett rá.
-Lucy, kérlek, sajnálom.-jött feldúltan oda Amber.
-Mit?-még mindig egy pontra néztem.Igazából, nem volt ott semmi.
-Nem is az a neve-túrt bele a hajába-vicceltem. Markus Solfender az igazi neve.
Hazudott.
-Amber, most menj el-suttogtam erélyesen.Éreztem a bizsergést a bőröm alatt, ha nem tűnik el, bántani fogom.Velem nem érdemes szórakozni, főleg ilyenekkel.
-De megbocsájtasz? -nem tud eltakarodni.A szél erősebben kezdett fújni.
-TAKARODJ INNEN-hangomat egy mennydörgés követte, amitől kicsit megugrott, majd befutott.
Na jó. Tényleg nem bírom irányítani az erőmet.

4.fejezet

Sziasztok cukik! Meghoztam a következő részt.. Sajnálom, hogy rövid. Legközelebb ígérem hosszabbat hozok! Csak annyit szerettem volna mondani, hogy a Cortez név nem nagyon függ össze a Szent Johanna Gimivel..Hát, annyira, hogy abból van. De a karakter eltérő lesz, szóval utálók nyugi!!

xx, Viola

Nem említettem, de közben barna lett a hajam.Mármint, miután visszamentem az autóból a terembe, akkor.

-Figyelj, bármi is van, nem a te hibád.
-Tudom, csak, mindegy.

-Rendben-most én is megöleltem.
Íme egy új barátnő.

-Amúgy, mért barna a hajad?
-Be volt festve-legyintettem.

A továbbiakban csak sablonos dolgokról beszélgettünk.Első csengetésre már mindenki beszállingózott, kivéve az Augustus.El sem hiszem, hogy megcsókoltam.Meggondolatlan tett volt.

-Jess, nem sorolnád fel ki-ki, meg mire számíthatok tőle?
-Persze.

A teremben három sor volt, kétszemélyes padokkal, amik egymás mögött négyszer helyezkedtek el.
-Tizenhárman vagyunk veled együtt, amit nem értek, szerintem el fog menni valaki.

-De tegnap a hátsó sorba ültem, és volt még hely.

-Persze, mert Cortez hiányzik..azért is ilyen nyomott a hangulat..

Körbenéztem, és amint leereszkedtem a 'szintjükre' rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a kis osztály.A fiúk aránylag helyesek, bár nem akarok senkitől semmit, de jó fejnek tűnnek, a lányok nem is olyan ribancosak már, csak az átlagba tartoznak bele. Jessica meg, egyszerűen csodálatos!Egy nagyon vékony cérnán táncol, a műveltek és a műveletlenek között.
-Ki az a Cortez?Helyes?Az van az egyik könyvben is..-kérdeztem, mire elnevette magát.

-Igen, de meg van a Renátája is, ha érted.

-Melyik a csaja?
-Az ott-mutatott egy szöszi csajra-na de,akkor ki-ki is..Az első sorba, az ablak felől a pattanásos gyerek, Adolfo-magamban kuncogtam ezen a neven-vele ne foglalkozz, csak kussba ül.Mellette az a molett csajszi, Renita.Ő, hát, ő csak Renita.

-De vicces lett volna, ha ő jön össze Cortezzel.
-Az ám-nevette el magát.
-Mi van C-vel?-idejött a barátnője.

-Szia, Lucy vagyok-ahh, tehát újra kedves vagyok?Mellesleg, attól félt, hogy lekapom a kezéről.A gondolatai ezt mondták-Csak beszéltük, hogy hiányzik, és ezért bírtam tegnap, és ma is leülni.

-Ja amúgy hali, és értem.Bocs az előbbiért, csak..hát..hosszú.
Csak..hát..ribancnak hittelek. 

-Sarah vagyok-mosolygott, és visszament a helyére.
Közben megszólalt a csengő.
-Majd máskor elmondom, rendben?-nem is nagyon tud senkiről semmit.Hát ez jó.
-Persze-kacsintottam rá.
Lehet hogy még több szomorúság van az életében?Mért nem tud az osztálytársairól semmit?

Befáradt a matek tanár is, és az osztályban azonnal csend lett.Azt hiszem, ez egy érdekes óra lesz.

Az első nyilvános kritika

Figyelem cukikák!Megvan a blogom első kritikája itt ,aminek nagyon örültem.
Írója: Lena
Köszönöm a pozitív dolgokat, igyekszem helyesen és igényesen írni.
A következő rész nemsokára fent lesz!
xx, Viola

3.fejezet

Óvatosan bemerészkedtem az osztályba.Ki volt nyitva egy ablak, és az előtt várt.Mit akarhat?

Kidobni az elsőről?Remélem hogy nem.Odamentem, és felém nyújtotta a kezét.Megfogtam, mire ő a magasba emelte.Bevillant hirtelen valami fényes.

-Ez a tetoválás tudod mit jelent?-kérdeztem.

-Nekem a mamám halálát.Másnak semmit.

Nem is tud semmiről.Mit sem sejt mit jelenhet másokon, például rajtam ez a tetoválás.

Megkönnyebbülés hatolt végig rajtam.

-Mért emelted fel a kezem?-még mindig a magasba tartotta.
-Fogalmam sincs,jól esett-nevetett, mire felhúztam a szemöldököm-mert, te mért csókoltál meg?
-Fogalmam sincs-ráztam meg mosolyogva a fejem.
Elengedte a kezem.

-Mért vagy ilyenkor benn?-most olyan más volt, mint az előbb.Mintha másik ember lett volna.Hirtelen fulladozni kezdett, és térdre esett.
-Mi van veled?!
-Baszd meg Lucy, te egy riplic vagy?-szemében fájdalom tükröződött.Végigfutott az agyamon az igen, de az ajkaimban maradt.Ő egy idegen, nem árulhatok el neki bármit.Kitudja, lehet csak tetteti ezt.Remélem.
-Hogy mi vagyok?!-tettettem értetlenkedő meglepődést.
-Oh..bassza meg!Takarodj ki az osztályból!!
-De miért?-ordítottam rá.
-Anyám már késő..-teste megfeszült, a pólója ketté szakadt.
És akkor előbukkant két óriási fehér szárny.
-Mi a fasz?!-borultam ki.
A drága David jelezhette volna, hogy nem csak riplicek léteznek.Úristen, 17 évig éltem ilyen
tudatlanul a körülöttem lévő világról.
-Lucy-állt fel.
-Ne közelíts!!-tartottam magam elé a kezem.
Ezért nem tudtam megbűvölni.Nem is a kiválasztottam.Ohh...te jó ég!
-Nyugi-jött közelebb, ami engem pont felhergelt.Ki tudja mi kárt okozhat bennem.
-AZT MONDTAM OTT MARADSZ!-ordítottam, és valami fényes vett körbe egy pillanat erejéig.Belenéztem az ablak üvegébe, ami most tükröződött, és láttam, hogy vörös lett a hajam.Hoppá, ezt a képesség izét azt hiszem gyakorolnom kell még.
-Te egy riplic vagy-túrt bele mindkét kezével a hajába-Ohh..istenem..
Hirtelen minden tele lett fehér fénnyel. 
-תסלח לי-nem értettem mit mond-אני לא יודע מה הוא!
-Kihez beszélsz?!?!-nem válaszolt.
-יותר לא יכול לבוא לכדור הארץ.
A fény elhalványult. 
-Ezt ki mondta?!-nem szólt semmit-BASZD MEG MOND MEG AZONNAL!
-Az isten te barom!
-Mi van?!
-Jól hallottad..megbüntetett mert lesmároltál..
-És mi a büntetésed?
-Száműztek a mennybe..
-A mennybe?Ohh..de kibaszott szörnyű.-nevettem ki.
-Most menj el-suttogta.
Ez kattos.Elhúztam a csíkot.Amúgy is volt egy kis elintéznivalóm.
Kint a kocsimba felhívtam Dav-et.
-Hallo?
-Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg angyal és nem kéne lesmárolnom?!
-Te lesmároltál egy angyalt?-nevetett ki.
-Mi olyan vicces?
-Az angyalokat mindenki rühelli, vagyis kivéve az emberek-nevetett.Komolyan?Hát akkor ezt sem hirdetem.Bár nincs is kinek.
-Száműzték a mennyországba.
-Hahahhahahhahahahahaahah-nem bírta abbahagyni.
-Dav-sóhajtottam-kéne még valami "lényről" tudnom?
-Jó belátom mesélnem kéne a varázsvilágról.Suli után, a szokásos helyen-letette.
-Neked is szia-forgattam meg a szemem, majd visszasétáltam a termünkbe.A portás még mindig aludt.Jól végzi a munkáját.Már nem volt ott senki, és az ablak is be volt zárva.
Különös.Vagy mégsem?



*********************************************************************************


-Szia, hát te itt ilyen korán?
-Szia..Hosszú-legyintettem-amúgy Lucy vagyok.
-Jessica-mosolygott rám.
Azt érzem, hogy mi jó barátnők leszünk.
-Mért jöttél át?Ha nem személyes-de szívesen elmesélném ezt neki.Hogy miket éltem át.Nem volt támaszom, minden barátom elveszítettem, de most itt ez a lány, aki nagyon szimpatikus.
-Tudod-most mit mondjak?Semmi közöd hozzá?Vagy hogy hallom hogy éppen azon gondolkozik hogy szimpi lehet-e nekem?Istenem, minden olyan egyszerű volt régen-erről még nem birok beszélni-igazából, sírás nélkül nem bírnák.
-Megértem-ölelt meg.Imádom ezt a lányt.
-Nah..mesélj magadról..-hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly.Mi történt?
A gondolatai.
A részeg apja, tegnap is jól berúgott.Elkezdett vele kiabálni, amiért kapott egy egyest.Adott egy pofont neki, és az anyjának betelt a pohár.Bevédte Jesst, amiért az apja csúnyán megverte.Bementek feljelenteni, és távol tartási végzést kérni.Kiderült egy csomó fekete dolog róla.Ma éjszaka már a börtönben aludt, és ott is fog egy jó darabig.
Hogy vigasztaljam meg, ha erről nem tudhatok?

2.fejezet

Sziasztok cukikák!Most egy rövidebb résszel jelentkezek, de nézzétek el, mert ma már hoztam.Köszönöm a sok oldalmegtekintést, és a visszajelzéseket!
xx, Viola


Futottam ahogyan bírtam, a fák ágai véresre karcolták a karjaim.A sötétben nem láttam semmit, csak a fák susogását hallottam, és az üldözőim lépteit.Átfutottam egy fehér kapun, és egy szakadékkal találtam szemben magam.A fehér maszkos emberek körbe vettek.Lefogtak, és elhurcoltak.Hirtelen egy fehér térben teremtünk, és ők oly gyorsan ahogyan jöttek, el is tűntek.A kék szemű srác-az osztályból-sétált mellém.Elfutottam volna, de nem tudtam.
-Oh, kicsi Lucy-csavargatta barna rakoncátlan tincseim.Valahogyan megbénított.
-Ki vagy te?
-A rémálmod-nevetett fel.

Izzadtan ébredtem, rémülten az álmomtól.Ki lehet ez a fiú?Kipattantam az ágyból, és belenéztem a tükörbe.Légy tökéletes.A hajam, és a sminkem máris hibátlan lett.Gyorsan felöltöztem, bedobtam a táskámba a könyveket.Leszaladtam a fehér lépcsőmön, és csináltam egy kis palacsintát.Még mindig mindennél jobban imádom.Megkerestem a kocsikulcsot, lekaptam a fogasról a dzsekim, és indultam.
Egész úton azon agyaltam, hogyan deríthetnék ki többet a fiúról.A hangja járt a fejembe, és a szemei.Komolyan, már ijesztő volt mennyire a fejembe került.Várjunk..nem is hallottam még csak az álmomban beszélni, de meg vagyok győződve a hangjáról.Ez érdekes lesz.
Az iskola parkolójában csak egy fekete sportkocsi állt.Ránéztem a rádió órájára, ami öt órát mutatott.Nagyszerű, legközelebb figyelni kéne az időre, nem csak úgy bejönni.Felmentem a termünkbe.Vajon ki lehet ilyen korán bent?
Az osztályban a fiút találtam.Megdermedtem az ajtóban, de pár másodperc múlva bementem és leültem.Miután meredten bámult az ijesztően világos szemeivel, eldöntöttem hogy megszólítom.
-Hali, Lucy vagyok.Mért vagy ilyen korán bent?-nem enyhült meg az arca.
-Augustus Antone-szavaiba szigor, hatalmasság volt.Olyan, mint az álmomban.
Megint ledermedtem.Nem bírtam mozogni, de ez már a valóság volt.
Közelített felém.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Fáradt vagy, le kell ülnöd.
Oh..a picsába rá nem hat!!
Nagy nehezen fel álltam, és egy erős egyéniséget mutattam, persze ez őt nem hatotta meg, ugyanúgy közelített.Hátráltam pár lépést de a padba ütköztem.A lámpák kialudtak.Az ég beborult.Villámok csaptak le, de ez nem érdekelt.Éreztem az illatát.A szánk pár milliméterre volt egymástól.Hogy mit csinálok éppen?
Megcsókolom. 
Visszacsókol. 
Felültet a padra.
Olyan közel jön amennyire csak tud.
Magához húz.
Mindene tökéletes.
De akkor megérzek valamit a tarkóján.
Egy tetoválás.
Egy pillanat alatt mögé kerülök és megnézem.
Egy rózsa, belőle egy csíkkal.
Ő is az.
De közben a kiválasztottam is.
Ahogy a felismerés belém hatol, ellököm magamtól.Máris érzem a hiányát, de nem törődök vele.Egy riplic a kiválasztottam.Ez nem lehetséges.Kirohanok a teremből, de hallom ahogyan a nevem kiáltja.Aztán valami olyat mond, amitől azonnal megfordulok.A meglepetés égeti a testem.
Lehetséges lenne?Talán.De vissza kell mennem, hogy kiderítsem.

1.fejezet

A csodálatos alakomat kiemeli ez a ruha.Bőröm meseszép , ahogyan minden másom.A szemem világoskék, és óriási szempillák veszik körbe.A szám vékony vonalba húzódik, és fekete hajam a vállamra hullik.

Az osztály ámuldozva nézett végig rajtam.A fiúk oldalba lökték egymást, a lányok irigykedve suttogtak egymásnak dolgokat.Azt hitték nem hallom mit mondanak.A kis buták.

Hallom a gondolataikat.Nem öregszem.Tudok éreztetni velük dolgokat.Uralom a testem és a természetet.Hogy mi vagyok?Egy riplic.Mi az?Egy természet feletti lény.Erre születni kell.Amber is az volt.Csak ő megunta, és meg akart öregedni.Két ember életébe került.Katy-jébe és az enyémbe.Amikor felébredtem, egy teljesen más lány fogadott.De az emlékek maradtak.

-Gyerekek, bemutatom Lucy Leenweir-t.Kérlek mesélj magadról!

Régen zavarba jöttem volna az ilyen bemutatkozástól.De most már meg se kottyan.Nőiesen pukedliztem egyet az osztálynak.

-Szólítsatok Lucy-nak.

-Honnan jöttél?-szólt bele az egyik fiú.Azt gondolta: hol vannak ilyen jó csajok.

-Ott nincsenek ilyenek mint én-kacsintottam, mire ő eltátotta a száját.

-Kitűnő tanuló vagyok, zongorázok, és éneklek.Egyéb info kell még?
-Csipkés a bugyid?-kérdezte egy fiú mire a tanár leordította.
-Nem mindegy neked?Úgyse fogsz arra járni-húztam flegma mosolyt.Mire a fiú elvörösödött.
Na, jó kis osztály.
-Rendben, üdvözöllek a 11.b-ben.Ülj le kérlek.
-Köszönöm, természetesen.
Leültem a leghátsó padba.Szórakozzunk kicsit.Már nem érdekelnek mások  érzései.A kapu őrzője azt mondta lesz egy, akinek érdekelni fog.Ő lesz az igazi.Őt nem befolyásolhatom majd.Miatta fogok feláldozni három ártatlant, és egy jövőbeli riplicet.Lehet igaza lesz, de most jól meg vagyok ebben a fullos külsőben, és a képességeimmel.A tanárral azt éreztettem, hogy viszket az orra, mire tüsszentett egyet.
-Egészségére!-dünnyögte az osztály.
Aztán újra, és újra.Miután már harmincadjára hapcizott, a többiek kinevették.Kiment az teremből.
Szívesen.

Odajött egy cicababa.
-Szia-nyávogta-Amber vagyok.
Már megint beugrott az az este.Katy teste, ahogy a földre hullott.Örökre az emlékezetembe vésődött.És a tarkómra.Egy rózsa van ott, amiből két vonal húzódik.Az egyik a barátnőm élete, a másik az enyém.

-Hali.

-Képzeld én is éneklek!-nem fog leszállni rólam?

-Nagyszerű.

-Ugye?-nem vette a lapot.
Fáradt vagy, vissza kell ülnöd a helyedre.

-Csak ennyit akartam, szia.-és visszatántorgott a helyére.
Ültem a padba, és figyeltem a többieket.Nemrég még én is itt tanultam,mármint másik iskolába, de átlagos lányként.Elkezdtek hangosan beszélni, ami nagyon zavar.Amikor ember voltam akkor meg se hallottam, de most még a gondolatokat is érzékelem.Túl sok így egyszerre.Nem bírom már.

Álmosak vagytok.

Be is aludt azonnal mindenki.Végre csend!Imádom a képességeimet.Felálltam és az ablakhoz mentem.Már lassan ébresztettem volna a többieket, mert hogy néz már ki hogy egy egész osztály alszik, de visszafordulva észleltem hogy fent van egy srác.Fekete haja volt, és világoskék szeme.
Az nem lehet.



*********************************************************************************

Említettem már hogy David a kapu őrzője állandóan ellenőriz?Most éppen rájött, hogy a többieket utasítgattam, és hát nem volt túl boldog.
-Lucy, nem használhatod a képességeid ilyen szinten!Az embereknek fel fog tűnni angyalom, ez nem jutott eszedbe?!
-Nyugi már, egyenlőre senkinek sem vette észre.
-Egyenlőre-mondta ironikusan. Van ennél fontosabb dolgunk is.
-Dav, az létezik, hogy vannak más riplicek?
-Persze, minden lényből van több.De miért kérdezed?!
-Amikor elaltattam az osztályt, nem is vettem észre hogy fent van egy srác.Amikor visszafordultam, akkor láttam hogy néz.Világoskék szeme volt, és fekete haja.Épp olyan tökéletes volt, mint én.Azonnal leborult a padra, és alvást tettetett.
Hangosan felnevetett, ami a mély hangja miatt egészen félelmetes volt.
-A körzetedbe nem lehetnek más riplicek, a kapu őröknek ez az egyik dolguk.Őszintén szólva, örülök hogy Amber feladta.Imádott utazni, és nagyon nehéz volt leszervezni, hogy nehogy találkozzon fajbelivel.
-Mért tartotok ennyire távol egymástól minket?
-Túl sok infot kérsz drága, de azt elmondom hogy szerintem az a gyerek a kiválasztottad.
-Dehogy!-forgattam a szemem, majd otthagytam a temetőnél.
Kaptam egy gyönyörű, és tökéletes házat, ahol ellakhatok.Hazamentem a BMW-mel, amit szintén kaptam, és beledőltem az ágyba.Vajon mért kell feláldozni embereket az átadáshoz?Annyira kíváncsi vagyok, de még soká árulja el biztosan.
Megvolt az első napom.
Egyébként összeismerkedtem a többiekkel a továbbiak folyamán, kivéve azzal a sráccal.Holnap beszélni fogok fele az biztos.
Pár percen belül el is aludtam.

Fejezetek

1.fejezet
2.fejezet
3.fejezet
4.fejezet
5.fejezet